A Lájer Ramóna felhasználó összes verse >>>
Lányom
Egy kislány ki alig múlott egy èves,
Sokáig fent lenni, na ő igazán erre kèpes,
Ő család legkisebb tagja,
De neki van ám a legnagyobb hangja.
Sokszor van, hogy az északàba járkál,
Játékokat szorongatva mászkàl,
Vagy még, megesik, hogy ropja ő táncot,
Nem hagyja rövidre, a pihenő làncot.
Fel mâszik ő mindenhova, ahova csak lehet,
Zsiványkodni azt ő is nagyon szeret
De ha kell, ki adja a hangját
Kínai nyelven mondja még a bajàt.
Nekünk szava néha még nagyon kinai
Szinte mindig megy az éjszakába mulatni
Kinek a legtöbbet kène pihenni,
Északai bagoly, szokott ő lenni.
Ha ébredt, akkor irány a játék kosâr,
Valami újat, mindig is talál,
Van valami érdekes a konyha szekrénybe,
Na-na ezt neked pont, hogy nem kéne.
Neki mindegy, hisz rögvest fog két evő kanalat,
Összeüti és nézi, hogy milyen zenét arat
