A Katona Attila felhasználó összes verse >>>
Szeméttel borított sikátorok...
Szeméttel borított sikátorok,
téged mindenhol mocsok vár.
Áldozatot vár a lehajtott fejjel surranó
szégyenlős szemű nyomorúság.
felettünk tavaszi nap nem világít,
De nem melegíti fel lelkünket.
Lelkünk beszennyezve,
Benne a világ mocska elrendeltetett.
Nyomorúságunk komor, reménytelen.
Kitörni hogyan, és hova?
Ítélkezik felettük könnyedén
aki nem tudja milyen mostoha
az élet azzal, ki nem tehet róla,
és elhagyja még a szerencse is.
A szép ígéretekről kiderült,
hogy egytől egyig mind hamis.
Mi az a környezetgondozás?
Válság van világunkban.
A rozzant kályha a sarokban
nem meleget csak füstöt áld.
A nyomorúságunk messziről világít,
s ha végig méri a hivatal,
lenézőn elhúzza az orrát:
„Ez a csóró itt mit akar?”
Ballagok koszos sikátorok közt,
kis mérges kutya megugat.
Az urak kevélyen ülnek ott fent,
s helyettük szégyellem magamat.
Háttérbe szorult évek jövőjében létezünk,
A jelen börtön miben összeköttötték a két kezünk.
De mégsem tétlenkedunk, hanem mégis mindent megteszunk,
Csak hallod: "Mit tegyunk?".
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Eddig álmodtam, de felébredtem
És nem húz vissza a világi fertő,
Dobban a fülem, nekem suttog minden erdő,
Ez egy hely, egy kártyavár, mi egy fújásra eldől.
Mondd miért??? Mondd miért kell nekünk ezt tűrnünk?
A lapon amin béke pihen miért kellett összegyűrnünk?
Miért kellene a Földet megfolytani a könnybe?
Cselekedj, majd bekerülsz tán történelem könyvbe?
Én nekem mindenem van, az a célhoz teremtett?
én már csak árnyéka vagyok egy régi embernek.
Így majd eljő az új korszakunk,
Arról hogy ne gyűljön sok irodai lomunk.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Ez az érzés hol a dallamok élni vágynak.
Hisz álmok vannak, elérhetők,
És vannak vágyak, nem feledhetünk,
A föld szíve dobog.
Mi vigyázhatunk.
Tegyünk valamit ,míg meg nem halunk.
"Hisz mit is tehetnék?
ne akadjon kezembe több lap?
Tétova próbálkozás akkor is."
Hiába húzna le bármilyen örvény,
hiszen az összes sekély.
Nem lesz több lap!
Ez már egy szenvedély, benned él.
Kitiszitisztithato a világ összes tengere,
Egy irányba tartsatok,
Úgy megtaláljatok a világ legtökéletesebb emberét.
