A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Egyszer egy Őszön a verandánkon ültem,
Spanyol Elemér- Egyszer egy Őszön a verandánkon ültem,
Egyszer egy Őszön a verandánkon ültem,
Három üvegfala kifelé nézett,
Figyeltem a fák leveleit, ahogy hulltak, összefonódtak,
S gyönyörű képet alkottak,emléket.
Úgy jött nékem,
Elhagytam kora reggel egy test melegét az ágyból,
Eljöttem hol az idő veszve volt,
S itt rájöttem: az élet, hamu, amely alatt a tűz sosem lángol.
Bárcsak ne születtem volna,
De ki vagyok, hogy elvegyem szüleimnek örömét ?
Vagy legalább más Őszt tettek volna próbára,
Hangosan gondolkodok, akkor biztosan nem lennénk.
Tudom, utópista, álmodozó gondolkodásom van,
Egy más anyag vagy légies,
Itt a verandán, minden ekörül forog,
Mint az ősszel a falevelek, ahol kiszabadul a lélek.
S jött egy csúcspont,
Melyet nehézségeivel egy megterhelt ész vitt,
S összeroskadt az előre megírt valóságban,
Mikor az érzék elvesztődik az Ég alatt,
Csak ott láthatom kora reggel az újat, a felkelő Nap sugarában.
