A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Csábitás
Spanyol Elemér-Csábitás
Egy fekete lobogó az ürességben szegezett
Csillagokkal az alkony kínlódva kialszik
Ismeretlen hadként az Éjjel megrohan
Elbűvöl a Hold színével, klórsavként.
A hidegben fénye régi illatot áraszt
Az Ég aljának viasza rám tör
Eszemben vagy, mint áldozatnak szerelem füstje
Melyre az egész Föld eljött, szertartásként.
Elvarázsolni akar teljesen
Úgy, mint szemeid, felkavarnak...végtelen
A melleid hideggel könnyűek
Ajkad áztatva zavaros, színtelen.
Az Élet lényege a felhevített levegőben...
Hajadban az árnyék folyékonyt sző
Filigrán, sárgás csipkés vízcseppes szálak
Egy pókhálón csillog, fénye csillagokból jő.
Bevallom, szeretem azt a Nőt.
