A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Az utolsó gomb
Spanyol Elemér-Az utolsó gomb
Módomban áll, hogy dolgozzak...
A modern világ megengedi,
Egy felvonót kell, hogy kezeljek,
Mérnöki diplomával, csak két gombot fogok nyomogatni.
Rövid volt a betanítás: A beszállásra hivatkozva,
Figyelmeztessem az embereket: Az ajtók csukódnak !
Hányadik emeletre óhajtja ? - kérdezem,
Vagy a felvonó kabinja a hetedik emeletre érkezett:
Kérem, kilépni óvatosan!
S ebben a fura világban,
Hol a felvonó kabinja fel- és lefelé csúszkált...
Rengeteg embert szállítva,
Szótlanul figyeltem a kijelző emeletek számainak mozgását.
S az egyik nap egy hölgy...akit az egyszerűsége kiemelt,
Egy Audry Hepburn hasonlat... csodálatos alkat,
Belépett a felvonó kabinjába.
A kilencedik emeletre kérem !
Illatos hangban hallottam a részegítő szavakat.
Ő csak előre figyelt, még a szeme sem rebbent
S az mit érdekesnek véltem:
Csillogó ezüst gombok,
A nyakától a térdéig egy vonalat szeltek.
Bennük láttam a rohanó emeleteket,
Fordított számokat, a kicsiny embereket,
És senki meg nem szólalt...
Mindenkinek jó volt az utolsó emelet.
S egy csöppet jobban figyelve...
Szemei zöldek s halványzöld az öltözéke,
Fehér kesztyűk szorították a liliomot,melleit védve.
S bár felfelé haladtunk, szemeim lejjebb csúsztak,
Észrevettem egy rendellenességet:
Ruháján az utolsó gomb nyitottan...piros volt.
Mint nálam a vészjelző gombja,
S akkor rájöttem: Milyen hasznos,
De a Tavasz veszélyes évszak is...
Ezt mindenki jól tudja.
Az utolsó emelet !
Majdnem mindenki elhagyta a felvonót,
A hölgy maradt, mondván: Valamit a földszinten hagytam.
Visszatérve a kezdethez, az ajtó kinyílt,
Rúzsos arcom virított,
A virág maradt míg a feleségem elszaladt,
Kiáltva: Egy boldog szép napot!
