A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Ha tudnád, hogy mit érzek
Spanyol Elemér-Ha tudnád, hogy mit érzek
Ó, mily kegyetlen a szerelem,
Mi sokszor bennünk éled,
Végtelen, bolondos érzelem,
Mi kínszenvedésbe réved.
s mindezt gyönyörnek látjuk,
s mindazt mi kedves, bántjuk.
Mikor még vakságom volt büntetése,
Győztesként kiáltottam: Csak az enyém !
Ma már csak önmagam lüktetése,
Hová is tűntél, magányom kérdem én.
hisz mindezt tőle kaptam, a vágy,
hisz mindez rég volt, tovaszállt.
Télidőn az őszi rózsa vágya is hervad,
Szirmait fonnyasztja az őszi lég,
Elszárad virága, sírásba fúl, elhalt,
Tűzharmat emészti rozsdásra színét.
mindezt az idő sovány vigaszba lenget,
mindazt a képzelet tűnő percbe kerget.
Emléked lebeg most előttem s a napé,
Mikor először megláttam szemed,
Mosolyod s hangod éreztem, magamé,
Varázsba burkoltál eggyé váltam veled.
mindezt a képzelet most a hangtalanba görget,
mindazt, amit vártam már a semmiség pörget.
Belém égett az emlékkép és mardos,
Nappal és éjjel szűkölő álmaimon át,
Lassan kialszik velem s hideget ad most,
Mint a rideg északi nyár, a skandináv.
mindezt hűlő vágyaimban érzem,
mindazt, mit a múltban meg nem éltem.
A szenvedés oltotta parazsát szívemnek,
Csak hamu maradt és száll pernyeként,
Kiérdemelt szomorúságom: ítélet,
Könnyem hull, hangom elhal, felejtenék....
mindezt már vénülő szememmel látom,
mindazt, mi volt két kezemmel bánom.
Ó, mily kegyetlen a szerelem,
Mi sokszor bennünk éled,
Végtelen, bolondos érzelem,
Mi kínszenvedésbe réved.
s mindezt gyönyörnek látjuk,
s mindazt, mi kedves, bántjuk.
