A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Lelki csalódás
Füvetlen helyek, égésnek kitett áldozatok,
Ahol sétáltam, panaszkodtam a természetnek.
Ragadozó véletlen, a szíven egy nehéz hullám,
Rajta lassan élesítettem a tőrömnek gondolatát.
Láttam a nap közepén egy felhőt ereszkedni,
Ami jelezte az ítéletidőt mindenki feje felett,
Rajtuk gonosz démonok seregét hordozva,
Brutális, heves törpéknek tűnő hadát, jeleket.
Feszülten és hidegen rám nézve ők csodálkoztak
Mint azok a járókelők akik látnak egy bolondot, undorodva
Hallottam, ahogy nevetnek és suttognak egymásnak,
Szikrázó pillanatokat váltva.
- Nézzük nyugodtan ezt a gúnyrajzot!
Hamlet árnyéka, kezében tartja a koponyát,
A tekintete zavart, a hajfűrtjeji pedig a szélben,
Nem fog el a sajnálat látva ezt a mulatóst
Földhözragadt bohócot az utakon,
Mert jól és művészien játssza a munkáját,
A tiszteletet akarja kelteni kínjainak eléneklésével,
A sasoknál, virágoknál és a forrásnál,
Még mi nekünk is, akik versben inspiráltuk őt,
Üvöltve mondja el nekünk a himnuszát.
Többre lettem volna képes..., de büszkeségem, olyan magas, mint a csúcs,
Még a nyárfelhőt és az ördögöket is uralja,
Hogy egyetlen mozdulattal elfordítsam a független fejemet,
Ha nem láttam volna abban az illetlen törzsben
Gyilkosságot, amely még a Napot is befagyasztotta.
Életem királynője páratlan szemekkel,
Ki nevetett velük keserű fájdalmamon,
Piszkos simogatásokat adva nekik
Mohón, csak hogy, a közelükben maradjon.
