A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Soha!
A tenger partján sötét szikla állt,
Egyszer villámcsapás érte a homlokát.
Ketté osztotta, középen utat hagyott,
Amelyen a forrásban lévő víz habja átfolyt.
Lett két idegen szikla, amit a vihar ott hagyott,
A hosszú repedés azt mutatja, hogy valamikor egy volt.
Hasonlóképpen szeretném, ha a pletyka elválasztana minket
És mégis, számodra én nem lennék idegen.
Nem találkoztunk. De, ha megemlítenének
Te előtted, azt mondanád: Ki az?Ki ez a szerencsét próbáló lélek?
Ha szidni fogod életemet veled összefonva,
Meg fogod érteni, hogy ily módon magadat gyalázod és te leszel átkozva.
Emlékeidből engem, lángoló érzésemet,
Nem fogod kitépni ...még a múló pillanatot sem,
Soha.
Soha!
