A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Óda a melleidhez
Spanyol Elemér-Óda a melleidhez
A reggelek más szagúak,
amikor lepedőbe burkolózva találok
egy bájos női testet, kemény, vad mellbimbókkal,
amelyek keresik az utat a fény felé,
mind valami leesett angyalok,
akik maguknak szárnyakat keresnek,
de soha nem beszélnek.
A mellek csendesek, mint a piramisok
erősek, édesek, hegyesek,
tökéletesen belevésődnek Diána bőrébe
Leochares újaknak segítségével.
Amikor a nő felkel, akkor ő felemelkedik
És folyni kezd a levegőben.
Mind a két földteke
gyengéden egymás körül gravitálva
közöttük egymást érintve,
mindha Delacroix ecsetével érintené
olajban behatárolva a mellkas tökéletesen ovális alakját
a bőr érzéki hátterében...
kedvesét, szeretőjét.
A víz is a fűrdőzőre hullámait hajítja,
hogy teljesen magáévá tegye azokat a melleket,
finom pórusain keresztül sűrítse
a tengeri viharokat és hegyi esőket,
még őneki nedves és kezeknek puha érintése alatt,
szeleburdi és ugrándozók lesznek,
lebegnek, reszketnek,
mind ha hárfán nekem énekelnének
szemeimnek,
a női test örök szimfóniáját.
Te mered megérinteni a csúcsukat
és forró nyári szélként fújsz,
mint ha megváltoztatnád
a nyers mellbimbókon
zenei akkordokat
érezve a zenében a színeket, illatokat
a levegő simogatásaiban.
Az éjszaka is más szagú,
fejedet csendesen le rakod
a nő melleinek völgyében,
úgy mint a Tigris és Eufrátesz között,
ahova a jó Isten
elhelyezte az édennek kertjét,
hogy ott mindened megpihenjen.
