A Spanyol Elemér felhasználó összes verse >>>
Majdnem csend
Spanyol Elemér-Majdnem csend
A fellegek ezüstösek, és messzire szállnak.
Az Ég magas, vésett kristály.
S az éj egy függöny,
És ablakomon
Lassan, eltűnő árnyékaik szállnak.
Szobám üres, nem vagy itt,
Az idő lusta, túl sokáig…
Szememre egyáltalán nem jön álom,
És ahelyett, hogy elaludjak,
Őt gondolatommal elérni próbálom.
Lassan az Ég messziről kezd kitisztulni,
Eltűnik a köd, a reggeli Nap csíkokra vágja ...
Nagy a csend, túl közel van hozzám,
Szívem egy vén óra,
Szobám üres, és nincs, aki felébresszen virradóra.
