A László Krisztián felhasználó összes verse >>>
Kétezer valamennyi
Kétezer valamennyi.
A feszült napok kérdései,
az utcák csöndjébe csomagolódtak.
Válaszok helyett a türelem
szögbombái robbannak húsunkba.
Némák vagyunk.
Szűzen állunk a helyzet nászágya előtt,
köntösünk fűzőjét szorongatva,mert ez idegen frigy,
ártatlanságunk tévútra bódította.
Hova?
Merre?
Pedig annyi a válasz, mint tavasszal fakadó rügy,
pont amennyi hazugság szennyekben,
amennyi szemét a tengerben.
De békések vagyunk.
Pont, mint kiszögezett tenyere,a
lélegzetet adó fára, vagy
mint,
tüskebökte sebből csorduló vér
homlokára.
Csak várunk.
Mikor jön el másodjára.
