A Nagy Renáta Erzsébet felhasználó összes verse >>>
Elmúlás
Van egy ember ki épp most született,
Aki azt sem tudta mi is lesz vele.
Hamar felcseperedünk, aztán felnövünk,
Szemünk előtt repül az idő.
Eljönnek az első lépések,
Aztán a csalódások.
Majd a sikerek,
És a bukások.
Mindannyian ismerjük ezeket az érzéseket,
Mégsem beszélünk róla eleget.
Ítélkezünk mások felett,
Holott mi magunk vagyunk az elítéltek.
Van hogy elvesztünk embereket,
Van mikor megismerkedünk eggyel.
Mindenkiben eljön az idő,
Amikor egy új korszak eljő.
Kicsiként mindentől óvnak minket,
Majd belöknek a sötétbe.
Kapálózunk, kiáltunk, rémültek vagyunk.
De kihalja meg az igazi hangunkat?
Mindig kérdezünk,
De nem kapunk választ.
Itt is van néhány,
Amin elgondolkodok némán.
Vajon a Tél után miért pont Tavasz jön?
Aztán a Nyár után a zord Ősz?
Tán egy rossz korszak után jön a szivárvány?
Szerintem ebből lesz a derült égből villámcsapas.
