A Aria Proo felhasználó összes verse >>>
A jót, a rosszat
A jót, a rosszat
Reményt vesztve egyedül
a rettegett sötétben valahol,
mialatt az éj gyorsan hűl
hang nincs, ki hozzám szól.
Rejtekemen kiráz a hideg,
kínzó érzés fojtogat
körülöttem minden oly rideg,
már nem számolom a napokat.
Eljött az idő...
Nyomomban elfajzott ebek,
menekülök...
Elszököm előletek,
rám fognátok ma már mindent,
mit meg sem tettem.
Nem kíméltek embert, s Istent!
Sok-sok jót hátra hagyok,
valahol messze várnak rám,
de elszánt vagyok,
elhagyom hazám.
Eljött az idő...
Bűnöst találnotok kell,
elkövetett bűneitekért
a nemzet már figyel,
ebből már nem kért.
Én is csak áldozat vagyok,
bele estem a csapdába,
kimászni már nem tudok.
Értem küldik a bakót, hóhért,
megannyi sátánfajzatot,
kik elárulnak piti pénzért,
de én nem leszek áldozatotok.
Eljött az idő...
A túloldalt rám várnak:
Jó anyám, s szerelmem.
Kik már rég hiányoznak,
De hazám nem feledem!
Új életet kezdek messze valahol,
otthon a bűnös egyszer talán meglakol.
Tiszta lappal indulok,
az új világban, már nem egyedül.
Ha ezt tudnátok, ti gonoszok,
most már arcomon mosoly ül.
Egyszer biztosan visszatérek,
annyira szeretett hazámba.
De addig is kérlek, népemet
vedd emberszámba.
Láncaim vedd le s nézz reám,
s mondd: nem mentem el hiába.
Eljött az idő...
Hogy itt hagyjam múltamat,
a jót, a rosszat
mit ember már vissza nem hozhat.
