A Dinyom Tekkuma felhasználó összes verse >>>
Építsünk egy hóembert
Na, tessék, itt egy szmájli!
Ne aggódj, nem fog fájni,
Mikor a szívedbe döföd a kést,
Hisz csak mást tesz tönkre, ha ezt tevéd.
Tevém, tevéd, tevéje…
Akkor mi a fenének
Várj? Hisz lassan elfogy még egy holnap,
És sehogy sem jön ama szebb nap,
Melyre csakúgy vársz, mint nap az éjre,
Amelyet soha utol nem érve
Kerget egy álmot. Látod
Hol a te valóságod?
Tán megette a cukor, vagy egy sorozat falta fel
A falat, ami a torkodon akad, ha nem nyelsz.
Kérlek szépen, hagyj már aludnom,
Merthogy ez az egyetlen nyugtom,
Mikor sem félnem, sem menekülnöm nem kell.
Gyere csak, inkább építsünk egy hóember!
Mert az élet szép, ez nem vitás!
Vagy mégis? Ugyan miért is?
Hozd azt a kést! Jövök én is.
Törjünk be együtt ebbe a börtönbe,
S zárjuk be magunkat most már örökre,
Mert ezt érdemeljük, mert ez az egyszerűbb,
Mert minek a harc, ha a cél a ködbe dűl?
Jót, s jól, ebben áll a nagy titok.
Ez bizony már nem egy titok.
Csak valahogy mégsem
Értem azt, hogy miért nem
Tudom, mi a létem,
De talán majd télen
Odakinn a réten,
Ha azt igen kérem,
Építünk egy nagy hóembert,
Mely elrettent majd lót, s embert,
És senkinek sem jut már eszébe a cukorka,
Csak az a jó móka és az a humorka, uborka,
Amely elengedhetetlen eleme a tökéletes salátának.
