A Szilárd Dániel felhasználó összes verse >>>
A Semmi, ami most a minden
Talán másnapra minden megdől,
Elvész amit most gondolok,
Jól esik most mégis azt gondolni,
Hogy erősen érzem, amit tudok,
Általában ez maga a semmi
Tanultam én ezt évekig
Úgy tettem, mint aki akar menni
De egy helyben álltam, talán nem is lábamon
Azt hiszem kezdem érteni, mit tudok
Részegen mutattam, a számmal mondta valaki,
Igaz gondolat volt, a bal kezem talán isteni,
Talán ezzel értem hozzá, amikor születtem
Talán ezért nem mozdult meg a jobb kezem.
Mindent érdemes el kezdeni egyszer
Nem tudom, hogy írjak egy verset ami számít
Ezret vagy milliót kellene olvassak talán
S az az egy is furcsa lenne, halovány
Úgy érzem mindent tudnom kellene hozzá, Csak nemrég kezdett izgatni a valóság
Mégis olyat akarok amit a fantázia szül
Könyvet olvasok, s a papírra vers kerül
Már sokat el kezdtem de még nem eleget,
Valaki azt mondta 5 ször tette le mire ment
A cigarettát szívva én sem tudok többet
Az nem meséli el, amit a könyvek
A kék eget bámulva sokan eltűnődnek
Vajon miért látjuk ezt olyan elbűvölőnek
Polihisztor akarok lenni, nem elég egyet tudni
Ha nézem a kék eget egyszer meg fogom unni
Engem érdekel mitől kék, lehet állatok vagyunk
Barlangokban éltünk rajzoltunk régen
A sok csillag akkor is ragyogott az égen,.
Azóta gondolok ennyit a gondolatra
Mióta ébresztőm volt egy fehér fátyol illata
Vagy hangja, vagy gondolatja,
Nő bámult engem csak a szemét nem takarta
Bolond aki látja ezt tanítják nekünk
A védőm volt csak mi máshogy rezgünk
Ha bántani akart volna nem ő jön ide
Csak azt sajnálom hogy elnémultam vele,
Egy kedves szót szólhattam volna neki
Köszönöm, hogy figyelsz, és próbálsz megmenteni
Azt hittem régen csalódtál bennem
És sírtál amikor rosszat tettem
Nem hittem el azt sem hogy létezel
Ki tudja milyen békjóba löktelek ezzel
Kérlek gyere el újra, meg kell hogy lássalak
Te vagy az oka hogy a gondok nem bántanak
Nem tudom mikor győztem le a léhaságot
De tudni akarom amit csak látok,
Mert ide születtem és évek óta úgy keresem azt
Ami majd visszavisz és újra jó lehetek
És a jó alatt nem gyámoltalant értek
Ha így lennék jó hidd el nem kérnélek
Aki azt mondja nem akar többet tudni szeretni tudom
De ha magamnak mondanám az nem lenne igaz
Nem tudok többet mint más ez már nem vigasz
Az sem hogy más is híján van a cérnának
Amivel az elméje fonja a szavakat
a kezeim varrni horgolni festeni akarnak
Talán házat nem építek velük
Alszom az ég alatt
Nézem a csillagokat értem miért ragyognak
Vagy az az igazán bölcs aki nem érti miért?
Képes félretenni a vágyat az igazért?
Mindenki lehet okos de bölcsek csak kevesen
Talán nyugodt leszek ha az egyiket el nyerem
Miért nem tudjuk már egy naposan mi az a kerület
A születéskor homályos e világi terület
Megtanulhatunk mindent ki mondja hogy elég
Láttam sokan azt írják az elme oly végtelen akár az ég.
De hiszek e magamban annyira hogyha mégsem menne minden
Elégedettlen trónolnék némi bölcsességen
Azt hiszem nem, mert nem érdekel amit nem hiszek
S nekem senki se bizonygassa hogy ami volt el veszett
Megtalálom hinnem kell, jó kedvű vagyok
Talán az első lap után majd többet tudok
Amit majd megírok miután olvastam
Ha az elejéről kezdem azt hiszem rendben van.
S mikor a végére érek azt nem tudom megírni
S nem dőreségből, nem de jó lesz el hinni
