A Nagy Szilvia felhasználó összes verse >>>
Corona - Intelmek
Corona - II.
Intelmek
Felgyorsult, durva világunk, szennyel, kosszal felhalmozva,
megálljt parancsol most az emberiség útján haladva.
Naponként figyelmünket ismeretlen vírus terelgeti,
döbbenet, hogy egy organikus lét világunk megrekeszti.
A láthatatlan ellenség eljött, somfordálva, közénk furakodva.
Itt van, mire nem számítottunk felpörgetett életünkben forogva.
Az őrületes rohanásban, meg egymás tiprásában fel sem fogva,
lám csak egy mikroszkopikus erő is dönthet talán mindent romokba.
Vesztegzárak, s a fegyelem elkerülhetetlensége,
A jó indulat, s a mások fontossága lett a mérce,
de nem adhatjuk most mégse egymás kezét kéz a kézbe.
Tegyünk azért, hogy a járványnak legyen minél előbb vége.
Fontos lett a tisztább környezetünk, s hogy találkozásaink csökkentsük.
De figyelmünket, szeretetünket mostantól egy percre se feledjük.
Mert józan ésszel, tiszta szívvel megállva, arra is ráébredhetünk,
hogy mi az, ami tényleg fontos és másokkal hogyan is cselekedjünk.
Tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a következő perc, s óra,
nem mi irányítunk, az egót lecserélhetnénk jóra.
Kicsiny porszemként vagyunk, mégis felülünk a magas lóra
Abbahagyhatnánk ezt végre, csak kell, hogy szívünk fel- s megoldja.
Az egós csapdák, s a „majd én megmutatom”, mind kidobhatók a sutba.
Rá kellene jönni, hogy nem mi vagyunk az életünk mindenhatója.
Formálhatunk sok mindent, tehetjük szebbé vagy rosszabbá a világot,
alakíthatunk magunkon, segíthetünk másokon, s mondjunk sok „Mi Atyánk”-ot.
Hallgassunk az okos szóra, az elhangzott intelmekre.
Tartsuk be, hogy most lélekben menjünk egymás közelébe.
Lassítsunk, s ne terjesszük a vírust emberek közegébe.
Maradjunk otthon türelemmel, legyünk szűk családi körbe.
S ha útra kelünk, mert sokunknak van, hogy muszáj, vagy éppen ezt kell tennünk,
tartsuk a két méteres távolságot, kezet gyakran fertőtlenítsünk.
Eljött az idő, hogy mindemellett tisztuljon figyelmünk, lelkünk, szívünk.
Átmossuk épp a világot, és ne pánikot vagy riadalmat keltsünk.
Ha lecsendesül a járvány, és túl leszünk ezen végre,
Jöhet a mostaninál is nehezebb idők veszélye.
Egész életünk megpróbáltatások, nehézségek sora,
Idő kell, míg újraindulhat világgazdaságunk sorsa.
Jó lenne, ha nem bántanánk egymást az elmúlt időkből is okulva,
s ha befejeznénk a taposást, szüntelen a gazdagodást hajszolva.
Ha őszinték lennének szavaink és nem tennénk a mások kárára,
rosszindulat nélkül, értő szeretetben mehetnénk egy jobb irányba.
2020.április; Nagy Szilvia verse
