A Robszi felhasználó összes verse >>>
Vasat üss szegnek
Nem tudok nem nevetni, mikor a napokat
látom elmenni, kacskalábon tipegni,
csámpás cipőben sietni, te vagy te rend
a lelke, a semminek, a nulla közepén az űrnek.
Nem tudok nem sírni, könnyekre fakadni,
a romlás virágait két lábbal taposni, hazugság
hegyeken magamat átfúrni, tiszta levegőt
akarok, éleset, metszőt, fejsze élén élezőt.
Nem tudom nem észrevenni, hogy ássák a
demokrácia sírját, hogy ölik meg a szabad
szellemet, hogy lesz úr a gyenge akaraton az
emberi agyat kilugozó pöffeteg hatalom.
Tenni kéne valami nagyot, utcára kimenni és
kiáltani nagyot…feszíts meg, kereszt legyen a
sírja, az istent hazudó szemforgatóknak, az
országszaggató lélekgyilkosoknak.
Vasat üss szegnek, szeget üss koporsóba,
koporsója legyen e rendnek, halála a hazug
kénye kedvnek. Az eke vasa hasít, a szellem
szava izzítja a vasat, vess, arass, takaríts,
szántsd be a dudvát, a búzától elválasztott
pelyvát. Szitáld ki a hazugból az igaz szót,
azt szórd tiszta magnak, a nép elé, lássa meg,
hogy tévelyeg a rázúdított hazugság áradatában.
Gólya, gólya, fehér gólya, az ország szép, sok,
ifja, el kell innen menni, vagy fegyvert ragadni,
szabad szellemet kihegyezni, dárdával oda
szúrni, hol a barom szíve, fekete vérrel van tele.
