A Robszi felhasználó összes verse >>>
Vízió versek...Emlékek éjszakája
A temetőre éjjel ráborult az éj,
a vékony hold karéja alig ad fényt.
Az ezüst fényben a sírok felett,
derengő kékes fények sejlenek,
emlékek ők, kik ott nyugszanak,
éjjel az emlékek jönnek és szólanak.
Itt egy gyermek sírja, élt nyolc évet,
néhány gyenge gyermek kacagás,
kis játék hangja és egy édesanya
aggódó, fájdalmas sóhaja.
Amott veretes kripta, felette
a fények sokasága, egymás
szavába vágva fecsegnek az emlékek,
nem beszélgetnek, csak az éjben élnek.
Hangos kacaj, játékos zsivaj,
víznek csobbanása, tenger morajlása,
ne menjetek messzire, így egy anya intelme.
Mellette háborús csatazaj,
nyögő haldoklók, istenhez fohászkodók,
majd mindez elcsendesedik,
néma lesz, a csend is süket lesz.
Mellette tivornya, ének és zenebona,
hangos kacagás, pohár koccintás,
nők nevetése, csiklandós menekülése.
Távolabb, a kerítés tövében,
szegény sírok fekszenek, csendben,
az emlékek is csendesek, szerények.
Nincs ott tivornya, legfeljebb
kocsmai hejehuja, de inkább
a csendes szó, a síró asszony panasza,
fáradt hangja, aki van alig hallja.
Mellette bánya csillére nyikorog,
rekedt férfi hang morog,
torka szomjas, szénpor fojtja,
add az üveget, addig is pihenek.
Virrad, a hold gyenge fénye fakul,
a horizont felett a nap kibújt,
éles fényt vet a tájra és az emlékek,
elbújnak, új éjszakára várva.
