A Robszi felhasználó összes verse >>>
Tavasz köszöntő
A tavasz megjött, pörölyével lecsapott,
ütötte a telet, még az életet lehelt.
Kímúlott, elhantoltatott, emlékére is
só szóratott. Senki szót nem emel érte,
boldogan felejtik, mert itt a tavasz,
kiért annyi ima szó volt a fohász.
Na most tégy ki magadért, ha elverted
mi volt, de nagyon ám, mert mindjárt
jön a nyár. A tavasz tüsténkedik,
minden talentumát előszedi, ügyeskedik,
kalapból nyuszit előhúzik. Répa, retek,
mogyoró, korán reggel rikkant a rigó.
A tavasz lopott aranyat, ezüstöt, színeket,
mit szétszórt erdőn, mezőn réteken,
városi ház tetőn, cserepeken. Az eget is
megbolygatta, bárányfelhőkkel teleszórta,
néha megdühödött, ronda, szürke felhőt
hozott, villámlott és mennydörgött,
eső verte az ablakot.
Tavasz fátyla, mint ökörnyála szállt a levegőbe,
kék virág irigykedik, neki a piros tetszik.
Tavasz elment, jött a nyár, búza mező lengi már,
arathatnak, kenyeret dagaszthatnak, a szegények
is jól lakhatnak. De te se örülj nyár, mert ősz jön
ki átformál, és a fák leveleit rézbe fonja már.
