A Robszi felhasználó összes verse >>>
Mesél az arcod...nekem
Mesél az arcod…nekem,
mesél mit tudok és mesél amit nem.
A szemed beszédesebb,
mint a kimondott szó,
a szemed ha akarod többet mond,
mit a szó ki sem mond.
Szemed, mit lelked rejt kimondja,
ha kell ölni tudna, ha kell simogatna,
ha kell szeret, ha kell sugároz gyűlöletet,
ha kell édesget, de el is kergethet,
ha kell csábít, de ha akar elutasít.
Ha lelked bánat rágja, akkor sír,
de ha örömtől duzzad,
akkor szemed csillog, mint az alkonyi pír.
A szemed az első szerelmes vallomás, szól,
mielőtt ajkad egy szót is szól.
Szép vagy,
és arcod szépe, vörös ajkad tündöklése,
kápráztató, mint a rubin piros fénye,
benne szikrázik a föld méhének ezer éve.
A szemed, mit súg, azt a szád mondja ki,
szavakká formálva mit a lelked gondol ki.
És hogy tud mosolyogni,
ezer módon csábítani,
ha kell hangosan nevet, kacag,
de az ajkad sarkában, kacéran megbújhat.
Ajkad ad örömöt, forró, édes csókot,
mi égett az ajkamon,
mit feledni képtelen a gondolatom.
Ajkad mindent tud, kéjes, édes játékot,
tud ölelni, simogatni, izgatóan játszani,
adni boldogságot, amilyet férfi még nem látott.
Szép vagy,
és arcod szépe, vörös ajkad tündöklése.
A kép, mit Tőled kaptam én
mi mindent súgott felém,
csak látni kellet, mit a kép rejtett.
A kép, mi önmagától mesél,
az emlékek, mik megelevenednek
és a képek újra leperegnek.
Szép vagy
arcod szépe, szemed és ajkad szépsége.
