A Robszi felhasználó összes verse >>>
Honfoglalás
Árpád a nagy vezér és hatan még vezérek,
Vereckén át jöttek és szétszórták, kik itt éltek.
Avarok és szlávok, más népek, kik gyengébbek,
kik pár emberöltő és beolvadva a magyarba, eltűntek.
Magyarok lába gyökerezett a Kárpát medencében,
az alföld síkságán, hol nyájaik legelésztek.
Én vérem az ő vérük, kötelez a szent szóhoz,
hogy hálával rebegjünk köszönő imát nevükhöz.
Ha ők nem, akkor mi sem…ha ők nem erősek,
akkor mi hol lennénk, lennénk-e mi magyar még?
Harcban múlt két évezred, de a szív mégis itt ver,
itt született anyám, apám, itt alszanak békében már.
Halottak porladnak szerte a hazában,
véráztatta földben, alszanak csendes békességben.
Áldott legyen a nevük, kell hogy emlékezzünk,
verjen Isten, ha róluk megfeledkezünk.
Nem jó most itt élni, de jó itt lenni,
nem jó, mert a becsület földbe süppedt,
magyar magyarnak ellene lett, apa-fiú szembe ment.
Lenne itt most mit tenni, gyomot, sokat kiirtani,
élősködő vérszívókat ostorral kikergetni.
Jöjj Árpád és vezéreid, honnak újra hont foglalni,
igaz világot újat teremteni, rendet alkotni,
hogy magyarnak, lehessen újra magyarnak lenni.
