A Robszi felhasználó összes verse >>>
Remény
Remény
Nem tudom mi jár a fejedben,
kit áld gondolatod,
vígaszt ki ad, ha magányodban,
várod a szerelemes pillanatot.
Ki borítja Rád fátylát,
takar be, áttetsző selyemmel,
hogy szemével átsejlő tested
kutassa és megélje a boldog
pillanatot.
Kit engedsz el sóhajtva,
de várod vissza ölelő karodba,
aki újra és újra és újra,
fog jönni futva,
mert oly édes vagy, mint a méz,
kit elfeledni olyan nehéz.
Én repülnék, mint a fecske,
ki inni csap le a tóra,
hogy veled újra szomjamat
oltsam, és Tőled megrészegülve,
élve vagy halva menjek a mennybe,
vagy a pokolba.
Délibábot kergetek, tudom
és még is rohanok és álmomban
utánad nyúlok, de hiába,
mert kezemmel csak ürességet fogok.
Még is vágyom az álmot,
mi úgy illan el, mint ahogy,
a reggeli nap sugara,
a friss harmatot csókolja fel.
De álmodni jó Veled,
és álomba önteni a múltat,
és várni egy égi jelre,
mit felém küld a szíved.
