A Robszi felhasználó összes verse >>>
Az utcalány.
Az utcán él, céltalanul kóborol,
este egy pályaudvar restijében,
olcsó ital mellet, asztalra borul,
vagy a nagy semmibe bambul.
Valahol hibázott, rosszat lépett
és ifjúságának nagy álma oda lett.
Lábán félretaposott csizma,
melynek már elkopott& a sarka.
Olcsó, viseltes kabátja, fakó,
színehagyott, kidobni való.
Csak vár, vár valakire,
aki meghívná egy fél decire.
Egy ital és talán elviszi magához,
tiszta házba, rendes lakásba,
talán pár forintért beviszi az ágyba.
Kénye kedve szerint tesz annak az este,
aki a restiben egy olcsó italért felszedte.
Hanyatt fekszik, szét tett lábbal,
a plafont nézi a plafon rózsával.
Szenvedélynek nyoma sincsen,
a szobában egyetlen angyal sincsen.
Nem érzi ő magát Istennőnek,
csak egy útszéli tekergőnek.
Nincsenek mitikus gondolatok,
csak szertefoszlott, széjjelhúlt álmok.
