A Attila68 felhasználó összes verse >>>
Veled ébredek
Ritkás hajam ezüstbe fordul,
Arcomra az Idő szánt barázdát.
Az ég kristály-kékjét
Szemem tükrében ködfátyol takarja.
Mégis boldog vagyok - Szerelmem
Mert Veled ébredek!
Elmémből a gondolatok
Mint hulló falevél szállnak tova,
Testem időmart, rozsdás gépként
Csikorogva tart lassuló mozgásba.
Az elmúlás ajtómon kopogtat.
És én mégis boldog vagyok - Szerelmem,
Mert még mindig Veled ébredek!
