A Temesvári Gergely felhasználó összes verse >>>
"Merengés"
Gondtalan létemre gondolok esendő éveimben.
Élmények, pillanatok, emlékek: ma csupán
kapaszkodók egy bizonytalan világban.
Gyermeki kacajom fülembe cseng a nyolcvanas évek óta.
Akkor még minden más volt, de ezt te nem tudhatod.
Most, mikor érzem, itt fáj, ott fáj, amott fáj, kell valami,
mi kirángat a valóságból, muszáj!
Különben már régen beleőrültem volna sorsomba...!
Hidd csak el, te is ilyen leszel...
Szüleim hangjai lelkemet simogatják legnagyobb kínjaim közepette is, gondtalan létemre gondolok. Két kezemmel görcsösen kapaszkodom kisgyermek éveimbe, akkor még őszinte mosoly ült arcomon,de ezt te nem tudhatod. Érzem, lassan lehagynak az idők.
Atyám csupán szótlan mosolyog rám esténként, ez megnyugtat,
tudom, jó kezekben vagyok!
Majd (talán) te profitálsz mindabból, mit hátrahagyok...
Legyen az ő akarata szerint sorsom, így akarom!
De miért is osztom meg mindezeket véled...
Érdekel is téged?
(2020. 03. 21.)
