A Temesvári Gergely felhasználó összes verse >>>
"Mindenkit tenyerén hordoz a sors"
Mindenki valakinek a valakije.
Olykor jól jön, néha mit sem ér:
hiába küzdesz bármiért, bárkiért,
alámerülsz a habokban...
Mindenkit tenyerén hordoz a sors,
csak néha elejt. Elméd éles, sosem
felejt, de megbocsájt.
Patakzik könnyed az árkokban,
melyeket az idő arcodba vájt,
miközben visszamászni igyekszel a tenyérbe.
Reménykedsz: hamar érsz révbe...
Gondolj mindig csak a szépre!
Peregnek melletted az évek,
de ne add fel kérlek soha,
az élet koronája a kiteljesedés mámora!
Győzelem mindenek felett: a képet szegélyezi
egy vastag aranykeret.
Mindenkit tenyerén hordoz a sors,
vigyázz, nehogy elejtsen!
Küzdj, nehogy elfelejtsen ki ma gondol rád,
számit rád, számol veled: a kedvesed!
Ha ketten ültök a sors tenyerén,
mondjuk te és én, ölelj szorosan, ne félj!
Csak higgy és remélj, én is igy teszek,
migcsak veled leszek...
(2019. 04. 07.)
