A Temesvári Gergely felhasználó összes verse >>>
"2017"
Kétezertizenhét örökre elveszett, pedig pár perce még megvolt.
Hiába keresem, tovaszállt, a feledés homályába merülve követte
társait, a régmúlt éveket, már ő is integet.
Elhagyott, itt hagyott az emlékeimmel, szeretteimmel magamra maradtam.
Egy éve minden széppel kecsegtetett, hitegetett, és most az új esztendő
ugyanezt teszi, vajon hihetek e neki?
Ennyi idő után, hátat fordít lazán! Elrabbolt életemből egy kerek évet, nem
hagyott nyomot bennem, csak rajtam. Pedig mennyire nem akartam! Látom
arcomon, már már érzem is vasfogát, mit belém is vájt! Nem vagyok kivétel,
csak egy a sok közül, halandó, igen, minden múlandó!
De hogy ne tűnjön el nyomtalanul ő is, épp úgy ahogy az eddigi évek,
szentelek neki pár sort emléknek...
(2018. 01. 01.)
