A Temesvári Gergely felhasználó összes verse >>>
"Nagymama"
Ülök melletted, nézem, ahogy alszol.
Az idő kikezdte arcodat, mindegyik ránc egy évtized.
De igy is szép vagy szememben, látom,
amint egy idős asszony második gyermekkorát éli.
Két világ találkozott ismét: én a jelenben, te az álmok közt jársz éppen.
Manapság egyre gyakrabban érzem, mily fontos vagy nekünk,
anyáskodsz felettünk, tyúkanyóként összetartod a családot.
Szüntelen okitottál az életre, embert faragtál belőlünk!
Felvetted a kesztyűt az évek ellen, máig haladsz a korral nem engeded,
hogy a társadalom lehagyjon. Mindig is elérted céljaid, kikapartad a gesztenyédet!
Ezt is örököltük tőled, mint oly sok mást, a világjárást, világszemléletet. Fogom kezed.
Érzem ereidet, ahogy lüktet benned az élet, miközben alszol.
Megint csavarogsz egy másik világban, melyben minden lehetséges. Sokszor oda vágyom én is, itt ragadtam mégis!
Sosem voltam jó alvó, rendszerint kellenek a pirulák, hogy néhány órát lazitani tudjak.
Ez már egy felgyorsult világ, melyben szüntelen őröl a gép...
De te csak egyszerűen kikapcsolsz, és álmodsz magadnak egy jobb világot,
ha a jelent már unod. Emiatt is irigyellek. Nézem, ahogy alszol, s közben ragyogsz,
nem kell a smink, a természetesség gyönyörködtet!
Mi meg két lépést sem teszünk púder nélkül. Igen, ez is egy különbség világaink között,
melyben helyt kell állnunk.
Látom benned jövőmet, miközben egyenletesen veszed a lélegzetek sorát.
Ez vár rám is? Ilyen leszek én is? Nagyon szeretném.
Eljön majd az idő, nincs is oly messze, mikor mellettem ül utódom, és én az ő kezébe fonódom, s közben máshol kalandozom.
Ő pedig hasonló gondolatokba temetkezik, mig én szótlanul mesélek neki a múltról, jelenről,
az életről...
Hirtelen kinyitod szemeid, tekintetünk összeér, mosolyunk mindennel felér.
Visszatértél a valóságba, kipihented magad, utazásod véget ért.
Megölellek, tudod, mennyire szeretlek!
(2018 05. 20.)
