A Domin Jolán felhasználó összes verse >>>
Az idő
Már nem várja, a hajnalpírt.
Szíve, nem dobban hevesen
érintésére…
Csak az álmot hozó éjt keresi.
Miért szalad el minden, mi szép?
Szavai tőr szívébe.
Hová lett!
Talán sose volt?
Csak alkotta magának,
és a külvilágnak?
Rajzolt egy embert, kit szerethetett.
Játék volt a fél évszázad?
Miért ment bele ebbe a játéka?
Persze sokszor lehullt, a hímpor,
mit ráfestett.
A javításokat csak ő érzékelte.
Mindig szeretett játszani.
Az életével is játszott,
míg kereste a boldogságot…
Azt gondolta kitart, míg él.
Rabja lett alkotásának
Fogollyá vált
mert kijátszotta az élet.
A játéknak vége!
Most már így marad örökké.
Álom. Álom tarts még!
Nehéz az árnyék, ne siess hajnal!
Csak az örök éj, még alhass
Még.
