A Muhi Máté felhasználó összes verse >>>
Várom
Várom azt,
Amikor lelkem tátongó őrjítő űrét Te magad töltöd be
Szó nélkül, úgy hogy nem kell, hogy mondjam.
Majd ha a nap egyre távolodó muló fénye kezeden s kezemen süt le a hódító romlottságra.
Akkor boldog leszek.
Talán eszedbe jut majd egy halványodó kép, mikor ajkad ajkamhoz ér.
Ott, önmagam leszakított haldokló darabját látod majd.
Mert ezt hagytam itt neked.
S hagyom örökre.
Ha kellenék, szavaimban eltűnő ritmusokban ismered meg magad.
Mert ezt hagytad itt nekem.
S hagyod örökre.
