A Gajdos András felhasználó összes verse >>>
Erdei etűdök
1.
Fűszál görnyedt hátán volt eső holdjai
verik vissza halvány arcomat.
Estére fölöttem új arcot öltenek
s mélán nézik meddő harcomat.
2.
Árokparti zöldben megbújt szöszke fény
lepereg egy páfrány nyitott tenyerén.
Kigurul az útra, árnyékot keres,
kavicsok közt talál még egy keveset.
Űzi, hajtja őket, eljátszik velük,
mígnem szöszke fények szállnak mindenütt.
3.
Őzlábakon szökell az erdőn át az alkonyat,
nyomában langy tócsákba gyűl a nap s a gondolat.
Az est madarai azokba mártják csőrüket,
megéneklik a holnapot s a nyűgös álmokat.
4.
Kutyahűséggel követ az érzés,
hogy éltem már életebb életet,
mikor nem volt mindegy, mely fa lombján
keresztül láttam a kitárt eget.
Mert tölgyfa csipkéje, vagy akácé,
vagy egy fenyő finom mintázata
más és más keretet szab a kéknek,
mely más és más ajtón át hív haza.
