A Gajdos András felhasználó összes verse >>>
Tavaszodó
1.
Rámnehezedett az ég szeplőtlen kékje,
kipréselt belőlem súlyos könnyeket.
Könnyebb lettem ettől s akkor vettem észre,
sárga pillangó száll néma éneket.
Nem hallgatta senki, az ég csupán meg én
s a kövér szélcsend mely fölöttem kotlott.
Szavak tojásából kibújt e költemény,
s még úgy lucskosan tova csetlett-botlott.
2.
Rózsákról álmodtam, a mellemen nyíltak,
helyük még nem hűlt ki ébredés után;
áttetsző illatuk elnyelte a szobát.
Hajnal szőke szárnya verdesett sután.
3.
Monoton madárdal szeleteli fel a délutánt,
mégis egyben marad.
De a metszésekből, mint fenyőtörzsből a gyanta,
ragadós kedv fakad.
4.
Két elfonnyadt partja közt
duzzadt folyó hömpölyög,
hajlott hátú hídon át
unott kölyök lődörög.
Sirályröptű délelőtt
gúnyolódva felkacag,
a kölyök az égre néz,
kék szemében nincs harag.
