Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Gajdos András felhasználó összes verse >>>



Tavaszodó

1.
Rámnehezedett az ég szeplőtlen kékje,
kipréselt belőlem súlyos könnyeket.
Könnyebb lettem ettől s akkor vettem észre,
sárga pillangó száll néma éneket.

Nem hallgatta senki, az ég csupán meg én
s a kövér szélcsend mely fölöttem kotlott.
Szavak tojásából kibújt e költemény,
s még úgy lucskosan tova csetlett-botlott.

2.
Rózsákról álmodtam, a mellemen nyíltak,
helyük még nem hűlt ki ébredés után;
áttetsző illatuk elnyelte a szobát.

Hajnal szőke szárnya verdesett sután.

3.
Monoton madárdal szeleteli fel a délutánt,
mégis egyben marad.
De a metszésekből, mint fenyőtörzsből a gyanta,
ragadós kedv fakad.

4.
Két elfonnyadt partja közt
duzzadt folyó hömpölyög,
hajlott hátú hídon át
unott kölyök lődörög.

Sirályröptű délelőtt
gúnyolódva felkacag,
a kölyök az égre néz,
kék szemében nincs harag.

To Top