A Gajdos András felhasználó összes verse >>>
Csönd és rózsaillat
Indigókék felhősávok közé
elvérzett nap emléke vetít eget,
végre csönd és rózsaillat veszi
birtokba a külvárosi kerteket.
A házakból csak a héjuk sejlik,
bennük már a tömör sötétség lakik,
bár egy-egy még belülről világol,
hogy szétkürtölje: itt élnek valakik!
Az én ablakom fénytelen marad,
mert inkognitóban érzem jól magam,
csönd és rózsaillat az álruhám
s az egyetlen életjelem a szavam.
