A Qwerty felhasználó összes verse >>>
József Attila
Fáradtan futó szél a fényen,
törődött ráncok a tenyéren.
Fájó, néma folt a testben,
a sötét alatt egyedül, elesten.
A homályban egy alak dereng,
csillagokra kiülve elmereng.
Nem vált semmije valóra,
örökké szomjazott a szép szóra.
Nem szeret, mert nem szerették,
Nem feled, de elfeledték,
Nem alszik, mert nyugtalan,
Árva, elhagyott, társtalan.
