A aliasTomi felhasználó összes verse >>>
Lélekmantra
Méla ábrándjaim gyertyaként ragyognak örök éjszakám horizontján,
Ez adja a reményt létem lassan áramló patakjának
kifürkészhetetlen érhálóján,
S midőn feledésbe merül minden régi foszlány,
én aképp fakadok sírva Édesapám karján.
Mert az emlék az, ami engem éltet, és rabjuk lettem,
hisz ez visz at úton,
És hidd el igyekszem, hogy levetkőzzem bűnöm,
hogy ne rágódjak a múlton,
Hol nap mint nap éjszakába nyúlva terelgetem érzéseim darabkáit,
S majdan a kopár világ alkonyán elültessem közös erdőnk fáit.
Hisz ez mind én vagyok, de közben egyik sem, ugyan mit is tehetnék, hisz én már rég elhittem,
hogy a holnap jobb lesz, de a tegnap mi éltet,
Ez ellen küzdök, de élni akarok, és ez lényeg.
