A Paper Heart Poet felhasználó összes verse >>>
Részeg
Részegen éneklem dalomat néked
Reményem nem hagy el h ölelhetlek téged
Még valamikor rejtett kapualjban
Romkotsmák sarkának árnyékában
Egy ital mellett hátha az segít
Nyelvemet feloldja, szavaimon is lendít
Feléd hajlok mosolllyal a számon
Nem tudom igaz-e vagy csupán álom
Foghassam kezed míg te is így érzel
Nem tudod, h számomra, mint angyal létezel
Aztán a józanság eltöröl észt s rendet
Nem fogsz emlékezni, míg én tudok majd mindent
Suttogok füledbe, bár neked ez semmi
Nekem a szívem, mit kiöntök, eléd rakom, ennyi
Fájni fog, tudom, de nem tudom nem megtenni
Különben a félelem s a megbánás fog enni
Elszaladhatsz, hisz ez nem a te dolgod
Megteheted, hisz sajnálni biz nem fogod
De én itt maradok összetörve, kezemben korsómmal
S poharamban be nem fejezett borommal
Mi ez az ihlet, mi mámorosan megszállt?
Azt hiszem részegség, mi néha bizony megárt
Lecsesztelek a semmiért, de miért is tettem?
Magam sem tudom, nincs már helyén a fejem
Csak írom a versemet, refrén nélkül, s érzem
Az egészben sajnos nincsen semmi értelem
Rímel ugyan, még ez a szerencsém,
Versnek is megírhatom, igen, megtehetném
De ki olvassa szavaimat, random gondolatsoraimat?
Oly mindegy, hisz nem te vagy, ki őrzi álmaimat…
Akkor meg tollamat minek koptatom?
A papírra sem igazán írok, csak összefirkálom
Mámoros álom, delírium az érzés
Bennem bizony alapozott az kétkedés
Nem kétkedés, hisz bizton állíthatom
Neked ez semmi, nekem ez a legszebb álom…
