A Paper Heart Poet felhasználó összes verse >>>
Az asztalos álma
Elmélázott az asztalos a széken ülve
Miközben kávéját gyorsan felhörpintette
Nagyot sóhajtott, hisz tudta, vissza kell menni
S a műhelyben egész nap csak állni és dolgozni
Fűrészpor az aromája, gyaluhang a zenéje
Másra bizony sosincs már ideje
Otthon copfos kicsi lánya
Édesapját hiába várja
Ennyi volna az élet? gondolja sokszor az apa
Papírfecni és fémkorong a munkám ára
Kapitalizmus és globalizmus, de a pénz szaga undorít
De ha nem robotolok érte, ez a világ kitaszít
Már ballag a kislány, de a hőse nincs sehol
Dolgozik és alszik, az élet után lohol
Ám közben lemarad róla
De nem az ő hibája
Kevés közös idejüket az apa végigbeszéli
Okul a lánya, figyel, hisz apját nagyon szereti
Távoli barátok mégis, kik ritkán találkozhatnak
Hiába az örökség, az apa mindent nem tudhat
Én futok az élet után, az élet fut utánam
Várj meg, gyere vissza, már mindent megbántam!
Kislány lassan nővé érik, s apja már nem éri utol
Én ezt nem akarom! kiáltja, s szalad ki a világból
