A Papp Béláné felhasználó összes verse >>>
FÁJÓ EMLÉK
FÁJÓ EMLÉK
Szorosan öleltem, és apró jéggel hűsítettem ajkát
Simogattam, beszéltem hozzá egész éjjelen át
Beteg volt, nyűgös, úgy égett a nagy lázban
Egy szemet sem aludtam, és a kettős ágyban,
mellé kuporodtam. Becézgettem, csitítottam,
ha köhögve fulladozott, nyomban futottam
Mézes teát vittem, és a két hűvös tenyerem,
a homlokán nyugtattam, ijesztő volt nekem.
Rekedt hangja kérlelt, könyörgött az éjben
Már alig láttam, szinte nem is voltam észen.
Bársony-hajnal jött, és megfordult rajta
a rút betegség - lassan nyugtázta két szemem:
Nem volt már szomjas, sem cserepes az ajka
Messzire futott az éjjel küzdelme, míg nekem:
Minden porcikám fájt, a sötét ájulás kerülgetett
Bennem is ölt már a láz, lökve gyengeségemen,
de helyt álltam még így is, bár fejem lüketett.
Rajta átvonult a vírus, ahogy jött, oly gyorsan,
és én áldást mondtam a sorsunknak titokban.
Az ellenségemnek sem kívánom azt az éjjelt
Legyűrt, megkínzott, majdnem semmivé tett
Csak az én szívemben vert tanyát a bánat
Rám se nézett, még szemmel sem köszönte,
nagy igyekezetem’ mikor elhagyta az ágyat.
Keserűség íze vegyült akkor a nagy örömbe.
Rég volt, de ma is visszatér fájón az emlék
Nehéz elfogadni, ha nincs a párodtól viszonzás,
mikor, elesett vagy, és együttérzését szeretnéd...
Az ilyen kapcsolat, bizony csak rémes kínlódás.
Elmúlt, bár nehezen, mint a csaló szerelmed
Szívemből, mégis kihalt a kínzó szemrehányás
Te, ilyen voltál. Tőled csak ennyire tellett.
Nem baj az sem, ha nincs benned megbánás.
Annyit várjunk el, amennyit elbír az a másik
Hiú álom az, hogy szerelmedért szeretet vár
Fogadjuk el, hogy ő egészen másra vágyik.
Az éltető napfény sem mindig delelőre jár...
Az ember néha - direkt - süket, és vak marad,
azt hiszi, hogy ezzel, elkerülheti majd a véget
Húzza, vonja bánatát sötét, bő köpeny alatt,
közben, végleg elfutnak az ifjú-kori remények.
Fő, hogy tudjak örülni, ha forrón süt rám a nap,
és a könnyű, lenge szellő színesre festi bőröm,
Ennyit megtanultam harmincöt magányos év alatt,
és vigasz, amíg a szép emléket a szívemben őrzöm.
Eger,2020. március 4. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
