A Ivanics Izabella felhasználó összes verse >>>
Mutas utat
Hajnali fény mutas utat végre nekem,
Sötét éj után most, hogy éljem életem.
Hova vezessen utam merre menjen lábam,
Ki legyen mellettem a tétova homályban.
Kit érintsen kezem kit csókoljon a szám,
Lehetek e boldog vele ennyi kín után.
Átélheti e majd velem a jövő fájdalmas kínait,
Vagy engedjem el ne lássa lelkemnek romjait.
Mély sötét verem amiben most élek s szenvedek,
Velem van de rá rakhatunk e másra ilyen terheket.
Meg gyengült lelkem s meg gyötört testem látva,
Másképp néz e rám vagy mindent megbánna.
Elég erős e mindehez ez a szerelem?
Kérlek hajnali fény sugd meg nekem.
Mond el szépen halkan nélküle elég erőm lenne?
S ha veszitek a harcban vajon, hogy viselné lelke.
Annyi kérdés, annyi gondolat kering fejemben,
Talán szép lesz vagy teljesen megszűnik minden.
Elvérzek e a harcmezőn vagy nyeretesen vissza térek,
Nem tudok feladni mindent de harcolni még félek.
