A Ivanics Izabella felhasználó összes verse >>>
Álmodban
A hajnal első tompa fénysugara áttört az éj sötét falán,
Ajkad ásítva ébreszti testedet egy rövid éjszaka után.
Testednyújtva pezsdül a véred s felnyilnak csoda szép szemeid,
Álmod már felejted de én tudom, csak is én lehetek ki benne lakozik.
Ott vagyok hol nem látsz és elsem érhetsz oly messzi,
Én vagyok levegő amit belélegzel a viz ami szomjad veszi.
Én vagyok a sóhaj mely elhagyja szép ajkadat,
Én vagyok könny csepp mely áztatja arcodat.
Én vagyok a derű mely pókként hálóját rád veti
S kifontos érző szívének csakis őt védelmezi.
Én vagyok a vágy mely perzseli testedet,
Én vagyok a sóvárgás mi át járja lekedet. Agyalként szállok feletted hogy óvhassam minden pillanatod,
Hogy elzavarjam az esőfelhőket s előcsaljam a tündöklő napot.
Mikor felnyitod tündöklő szemed tud én már neked örülök,
Mikor az álom tengerébe zuhansz én már veled merülők.
Ott vagyok minden egyes pillanatban míg létezel,
Ott vagyok de mégis csak álmaidban érhetsz el.
