A Kovács Andrea felhasználó összes verse >>>
2020 / Városom
Hát itt ez a közös hely, közhely
hogy itt kell, hogy ölelj
ha vagy, közel, jöjj el
ne találj más kifogást
az van minden fogason néhány
belehányva arcunkba a múlt
lehet az ég derült vagy borult
itt éltünk békét és háborút
innen visz jobb levegőre a kisvasút
itt tengeti életét tanult és nyomorult
s ha néha a gyomrod összeszorult
ölelő kar is rád itt borult
kabátja a barátnak, zsarátja a világnak
fénye árnyékvilágnak, fának, mit kivágtak
Hát itt ez a hely, közhely
de nincs más, életút - haladás
a számlaadás, forint a devizanem
lelki kölcsön, a vissza nem
térítendő, magától kelendő
békejobb, minden nap teendő
a jövendőbeli, lehető leendő
s arcodra itt borul az utolsó kendő -
de addig élsz - míg takaród, addig érsz
oda az úton valahova
nem tudod, de pont oda
csak a kétely merül fel néha
jobb lenne-e máshol s máskor
több-e a méhecske s a virágpor
szalonabb ízű-e a cukor
szebben szeretünk-e karácsonykor
néha nem nyughat a lélek
hol bolyonganak a régi emlékek
hogy ebbe a városba én tényleg beleférek?
