A Kovács Andrea felhasználó összes verse >>>
2020 / Semminden
S ha nem marad már semmi
költészetté lenni
egybefonni minden létezőt
lopva váltani csak téridőt
magamból teremteni újat
mindenmentest, nem felfújtat
oly nehéz, akár a szívem
szentté varázsolni bús ízem
napjaim vánkosát
izzó, tűnő éjszakát
összefoltozni paplanom
s hinni, itt én is lakhatom
lapátra a múltat
rakhatom, ha untat
az élet adta szennysodor
s lehet e néhány sor
virágból fodor
köznapi álom
nem halálom
nem életem
de élhetem.
