A Kovács Andrea felhasználó összes verse >>>
2020 / Szárnytörés
innen már fölfelé
tántorog az út
szárnyaim csonkja alá
senki nem emel darút
látszat az csupán
ami nem ölelés
szívből jövő
szerelem, végtelen
forró katlan
és izzó ágy
égből a Nap tüze
ordít rám, hogy élj
bontsunk vitorlát
ne húzzon az éj
pokolba, mely tengermély
titkot rejt, a lélek nem felejt
ó, soha nem felejt
vigyázz...
