A Kovács Andrea felhasználó összes verse >>>
2025 / Egy nő
potyog a vakolat
alatta szürke arcok
egy nő mosogat
a habokból alkot
egy réteget ő is
lemos önmagáról
szép legyen amit
az este róla gondol
felhőtlen viszonya
a bútorokkal
azok nem szólnak vissza
soha haraggal
ámbár hűvös éke
csorgó verejtéke
szűk is rá a fazon
önértéke alacsony
mégis izzó szemmel
csillogva várja
hogy jöjjön a reggel
s vele hozománya
egy tenyérnyi élet
egy barátnyi lélek
zúgó forgatag
s a hulló vakolat
