A Kovács Andrea felhasználó összes verse >>>
2025 / Most hidd
Színeket mesél az ősz,
lágyan remélve: győz,
lassan pattog a szikra,
a tél ajtaja nyitva.
Könnyen ér még a dér,
remél még a féltve
őrzött pillanat,
egy más világból itt ragadt.
Alszik szuszogva a rét,
s az ősz árva emberét
Nap sugara vidítja,
késő fényeit virítja.
Most csend, csak a lomb susog
szívedbe egy dallamot,
felhőt terel a nehéz szél,
riadva örül minden, ami él.
Színeket fest a tájra
a tegnapok pennája -
most idd jó borodat,
most hidd jó sorodat!
Még nem alszik minden élő,
lomb arca nevetgélő,
reményt kelt a hajnal,
most ne félj a bajjal.
Légy, aki meglehet,
nem élt, csak keveset,
de mindig egyre bírva,
mi az Égbe van írva.
Az ősz is egy nap aludni kél,
téved, aki ma tudni fél,
mert egy napon mind-
annyiónknak az öreg tél int.
