A Kőházi Erzsébet Liza felhasználó összes verse >>>
Tavasz illata
Tavasz illata kicsalt a kertbe,
látod leülök fa tövébe.
Hajladozó virág bújt ki az avar sűrülyében.
Fa ágán kis madár, dallal hív jöjj velem,
virág szirmát csipegeti párját magához édesgeti.
Vidám szárnyát legyezgeti,
magát a nappal kényezteti.
Örvendj Örvendj csiripeli itt a
tavasz nézd a tavasz illata
felszáll a magasba pompázik a széllel,
legyek röpködnek szerte széjjel.
Csilingelő csengettyű messzire hallatszik,
erdei vad virágok tánca oly szépen pompázik.
Távolban a napsugár megtört fényben
szelíd szellővel megtöri a csendet.
Kis patak sodródik versenyt úszik
egy száraz falevéllel,
vedd észre mikor rád mosolyog a rét!
Cserebogár tavaszi kikelet,
méhek királynője kacag nevet.
Sajog az aranyló sóhaj,
érted kiáltoz a virág,
és az aranyló hajnal.
Tudom a tavasz nem tart örökké,
én itt maradok,
ősz hajammal egyedül.
Rugdosom a lehullott alvó leveleket
hangjától a megbúvó bogarak sírni kezdenek.
Hangjuktól a hóvirág is beleremeg.
Szedd a szárnyad kismadár vidd hírül itt a tavasz,
hamarosan jön a nyár. !
Erzsébet Liza Kőházi /Rose E Yellow /
