A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Csendélet
Mély csendbe burkolva élem
Színtelen életem.
Hallgat a lelkem, hallgat a szám,
Nem kell semmilyen fény nekem.
Hosszúra nyúló árnyakkal
Vászonra festem bánatom,
Lebegő, homályos szavakkal
Levelet küld a fájdalom.
Üres kannámból inni kér
A hervadni készülő virág,
Odakinn zajlik az élet,
Számomra szótlan a világ.
Lassú úton halkan járok
Míg haza nem érek,
A semmivel táplálkozva
Csendéletet élek.
