A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Csendélet
Mély csendbe burkolva élem
színtelen életem.
Hallgat a lelkem, hallgat a szám,
nem kell semmilyen fény nekem.
Hosszúra nyúló árnyakkal
vászonra festem bánatom,
lebegő, homályos szavakkal
levelet küld a fájdalom.
Üres kannámból inni kér
a hervadni készülő virág,
odakinn zajlik az élet,
számomra szótlan a világ.
Lassú úton halkan járok
míg haza nem érek,
a semmivel táplálkozva
csendéletet élek.
