A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Hiányzol
Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só,
mint könyveknek a szépen leírt szó,
mint fénylő csillagok a végtelen égnek,
mint tarka virágok a zöldellő rétnek,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír,
mint betegnek az erősítő gyógyír,
mint Földnek a Nap, a létet éltető,
mint a frissen szívott, finom levegő,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint alvásnak a kényelmes ágy,
mint szerelmesnek a teljesülő vágy,
mint záporeső a szikkadt talajnak,
mint csobogás a frissítő pataknak,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint erdőnek a csicsergő madárka,
mint fázónak melegítő kabátka,
mint kályhának a tűztől izzadás,
mint az elesettnek derűs biztatás,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint halaknak a mámorító tenger,
mint félénknek a bátorító ember,
mint fűszálaknak a csillogó harmat,
mint méheknek nektár, mit a virág adhat,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint anyatej a kis csecsemőnek,
mint kellemes hang a dalt éneklőnek,
mint gyermeknek a jó mese, s a játék,
mint ünnepeltnek a kedves ajándék,
annyira hiányzol.
Hiányzol, mint hűsítő árny tikkasztó melegben,
mint ropogós hó a hideg telekben,
mint szép álom, ha lecsukom a szemem,
mint ölelés, mit boldogan adsz nekem,
annyira hiányzol!
Nyíregyháza, 2019.11.07.
