A Szabó Veronika (Nyíregyháza) felhasználó összes verse >>>
Ábrándozás
Ez a férfi ó, de sármos!
s ha cipője kicsit sáros
azt se bánom, hogyha mélán
rám mosolyog egyszer némán.
Hozhat aztán virágcsokrot,
csokit adhat édesen,
és ha csókomra szomjazik,
rámkacsinhat kéjesen.
Szerenádot énekelhet
utánozva száz rigót,
udvarolhat, bókot mondhat,
húszat, ezret, milliót!
Elvihet a bálba engem
legeslegszebb ruhámban,
s táncunk végén
átölelhet a terem egy zugában.
Vágtathat majd fehér lovon
megkérni a kezemet,
és ha netán ellenkeznék,
elrabolhat engemet.
