A Szabó Veronika (Nyíregyháza) felhasználó összes verse >>>
A férfi (Vers az „olyan”férfiakról)
Ahány ember, annyi féle,
közbeszéd így tartja,
akárcsak a férfiember,
legyen bármely fajta.
Akad köztük néhány ügyes,
de némelyik lusta,
hogy mért mafla, vagy szemfüles,
csak az Isten tudja.
A szemfüles kotnyeles is,
míg a lusta lomha,
az utóbbi úgy intézi,
sose legyen gondja.
Tíz órakor nagy nehezen
kimászik az ágyból,
a csipáit törölgetve
forrón ég a vágytól.
Vágya tárgya: az asztalon
legyen ott sok étel,
pálinka még és egy kis sör,
három-négy-öt tétel.
Piszkos edény elrakását
az asszonyra hagyja,
hogy hogyan kell mosogatni,
azt már meg se’ hallja
Gatya, zokni, s amit levet,
a szőnyegen hever,
szennyestartót nem ismeri,
s amihez ér, lever.
Hogyha készül el otthonról,
megkérdezi sután:
Mondd csak asszony!
hová tetted már megint a ruhám?
Mit teszel be a táskámba?
Mit fogok ma enni?
Kenyeremet ne felejtsd el
jó vastagon kenni!
Későn jövök haza este,
haverokkal leszek.
Arra, hogy te mit szólsz ehhez,
én magasról teszek!
Szerszámomat most sem lelem,
hova raktad asszony?
Elvettelek, de hiába,
nincs belőle hasznom.
Szól az asszony: hányszor mondjam,
húzd fel a sliccedet!
Nem gondolod, hogy ki rád néz,
téged majd kinevet?
Már megint kilóg az inged!
Hogy nem veszed észre?
Én rakjalak mindig rendbe,
este, reggel készre?
Ismét elmaradt a mosdás,
a szagodról érzem,
a borostás, tüskés arcod
meddig kell még néznem?
Mosd már végre meg a fogad,
öblítsd ki szájadat!
Rettenetes az abból jött
szörnyű bűz áradat!
Hajad zsíros, szinte csepeg,
a cipőd meg koszos,
s gatyád, miből most léptél ki,
újfent büdös, foltos!
Eredj hát a szemem elől,
vissza ne jöjj estig!
Vagy tudod mit? Menj el inkább
örökre ma Pestig!
Megy a férfi, lóg az orra,
mostoha a sorsa,
Életének nincsen íze,
semmi sava-borsa.
Gondolkodik: megjavuljon?
Kell neki feleség?
Asszony nélkül bizony Isten
nem lenne eleség.
Holnaptól hát megváltozik,
addig mulat egyet,
s reggeltől csak asszonyának
csapkodja a szelet.
